Hangyál Pincészet és Vendégház - Nyúl - Pannonhalmi Borvidék története, talaja, éghajlata, települései

Borvidék

Pannonhalmi borvidék története

Az egyik első írásos emlékünk, a Szent Márton hegyén fekvő monostor (ma Pannonhalmi Főapátság) alapítólevele már egyértelműen utal a vidék borkészítési hagyományára, hiszen a tized alá eső termények között az elsőként említi a szőlőt. Egy apátsági összeírás alapján 1093-ban a szőlőművesek a vidék lakosságának 17 százalékát tették ki. Egy 1198-ban kelt esztergomi vámszabályzat ugyancsak említi a sokorói borokat, tehát a tájegység már abban az időben is komoly borkereskedelemmel bírt. A XIV századtól a XVIII. századig Európa legnagyobb bortermelője Magyarország volt. Egy 1600-as évek elejéről származó összeírás szerint az apátság kilenced, illetve tized utáni jövedelme 2100 akó bor volt – azaz a vidéken több mint 10 ezer akó bor termett, s voltak falvak, ahol egy-egy családra 100-120 akó termés jutott. Rendelkezünk egy 1712-ből származó, a Szent Márton hegyéhez tartozó szőlőbirtokok gazdáinak kiadott rendtartással is – így például büntetés járt annak, aki az uraság és a hegymester engedélye nélkül, korábban leszedte szőlőjét. A borvidéken tehát nagyon szabályozott termesztés folyt. Egy a Pannonhalmi-dombságra kiterjedő 1874-es felmérés adatai szerint 4694 kh szőlőt műveltek - a leírás szerint a legtöbbet (1340 kh) Ménfőn. Felpécen 1269, Nagy-Baráton 1094 kh-at jegyeztek. A filoxériavész (1875) a borvidéken 1500 kh. területet pusztított el, az összterület 30 százalékát, ami országos összehasonlításban nagyon jó arány. Ennek köszönhető, hogy a direkttermő fajták – az Othello kivételével – elterjedése nagyon csekély mértékű lett. A borvidéken élőknek alapvetően nem tetszettek ezek az új fajták, ezért nagy erőfeszítéseket tettek a filoxéria, majd az 1880-as években megjelent gombabetegség, a peronoszpóra legyőzésére. Folyamatos volt a tőkepótlás, de már alkalmazták a szénkénegezést, valamint a bordói levet is annak érdekében, hogy a régi fajtákat megőrizzék, a megszokott minőséget a piacon biztosítani tudják. Ennek ellenére a termőterület 1914-re 1000 kh-ra esett vissza. A II. világháború után elöregedtek a birtokok, majd a z 1959-ben végrehajtott tsz-esítés után a termőterületeket táblásították. Az akkori állami rendelet 14 borvidéket említ – köztük a pannonhalmit. A nagyüzemi telepítések 1963-ban, Pannonhalmán indultak meg. Elterjedt a Lenz-Moser-féle magasművelés. A nyolcvanas évek végén a borvidéken 958 hektáron folyt nagyüzemi és további 3-400 hektáron háztáji szőlőtermesztés. A rendszerváltás után alkotott, 1990-es FM-rendelet önálló borvidékké tette a tájegységet, amelyhez Écs, Felpéc, Győr-Ménfőcsanak, Győrság, Győrszemere, Győrújbarát, Kajárpéc, Nyalka, Nyúl, Pannonhalma, Pázmándfalu, Ravazd és Tényő települések I. és II. osztályú határrészeit sorolták. 1993 végéig a borvidék szőlő kataszteri felmérése is befejeződött. Abban az esztendőben 1080 hektár szőlőültetvény volt a borvidéken, ami 1998-ra 750 hektárra csökkent. 1997 októberében a hegyközségek nyilvántartása szerint 630 hektárnyi terület volt az ellenőrzésük alatt. A borvidéken akkor összesen 7 hegyközség működött – melyeknek Győrszemerén, Győrújbaráton, Nyúlon, Pannonhalmán, Pázmándfalun, Tényőn és Kajárpécen voltak a központjaik. Ez a felosztás egészen 2008-ig állt fenn.

A borvidék geológiája, talaja, éghajlata

A borvidék Győr-Moson-Sopron megye déli részén helyezkedik el. A Bakonyhoz sorolják, de attól a Bernát-patak tektonikus völgye elválasztja. A pannóniai rétegekből a kéregmozgások hatására a Pannonhalmi-vonulat, a Ravazd-csanaki vonulat és a Sokoró kiemelkedett. Legmagasabb pontja - ami egyben az egész borvidéké is - a Nyúli-hegy 317 méter magas. A Pannonhalmi-vonulat (keleti vonulat) kiemelkedő magaslatokkal és közbeeső völgyekkel tarkított, különféle fekvésekben gazdag, hullámzó láncolat. A borvidék legjellemzőbb talajképző alapkőzete a lösz. A DK-ÉNY-i vonulatokat mély vízmosások szabdalják. A borvidék talajadottságai változatosak. Az alapkőzeteken barna erdőtalajok, illetve kisebb arányban barnaföldek alakultak ki. A borvidék klímája kedvező. Az évi középhőmérséklet 10 C°. A fényellátottság közepes, az évi napfénytartam 2000 óra körül alakul. Az évi csapadékösszeg sokéves adatok alapján 600-650 mm között várható. A csapadékeloszlás viszonylag szerencsésnek mondható.

A borvidék települései:

Écs

A Győrtől 16 kilométerre fekvő települést több mint 1700-an lakják. Első írásos említése Esu, Echu néven 1172-ből való. Szőlősök és győri várnépek lakhelye volt. A középkorban a pálosok, a johanniták rendje, majd a győri székeskáptalan birtokolta. Az 1809-es francia hadjárat nyomait máig őrzik a dézsmapince falába vésett feliratok. A mai Écs Nagyécsfalu és Nagyécshegy egyesítésével alakult meg 1936-ban. A település utcái a dombos részen a járhatóságnak megfelelően a horgasokat követik: ennek megfelelően zegzugosak és szűkek. Écs szőlőtermesztési, feldolgozási hagyományai közel ezer éves múltra tekintenek vissza. A környező településekhez hasonlóan ez a terület is a bencések szőlőtermő területe volt. Szőlőművelő kultúrája máig fennmaradt. ( www.ecsfalu.hu )

Felpéc

Felpéc Győr-Moson-Sopron megye déli részén, Győrtől 21 km-re, délnyugati irányban fekszik, két középtáj: a Sokorói-dombság és a Marcal-medence találkozásánál. A középkori részletekkel is rendelkező evangélikus műemléktemplomát 1620-ban építették, majd barokk stílusban 1776-77-ben építették át. A római katolikus barokk templom 1752-ben épült. Védett természeti látnivalója a falutól északra fekvő homokdűnéken található ősborókás. A 7 hektáros terület a Fertő-Hansági Nemzeti Park része. A község fölött magasodó szőlődombon régi és újabb keletű pincéket, présházakat találunk, közöttük az 1817-ben épült Nádas Pincét. Felpécen nagy hagyománya van a borkészítésnek: szinte minden felpéci lakosnak van saját borospincéje és ízletes saját bora. ( www.felpec.hu )

Győrság

Győrtől 16 kilométernyire, dél-keleti irányban fekvő település. A falu felszíne rendkívül változatos, északon a sík területek, míg a déli részen a dombok és völgyek váltakozása teszi látványossá a település arculatát. Győrság első írásos említése egy 1153-ból ránk maradt oklevélen található. A korabeli emlékekben többféleképpen említik a települést, pl.: Kis-Ság, Villa-Ság. A település a Győr előnevet 1908-ban kapta. 1950-től egészen 1973-ig, mint önálló közigazgatási egység működött, majd Töltéstava községgel egyesítették. A közös tanács a falu kérésére a rendszerváltás előtt, 1989. december 31-én szűnt meg. Győrság így 1990. január 1-jétől ismét önálló közigazgatási egységként létezik. A falu címere által is hirdetett tradicionális szőlőkultúra bizonyítéka, a homokkőbe vájt Uraság-hegyi pincesor és a Kiáltó-hegyi pincesor. ( www.gyorsag.hu )

Győrszemere

Győrszemere a 83-as számú főút mentén, Győrtől 15 km-re fekszik. Lakóinak száma meghaladja a háromezer főt. A község településszerkezeti szempontból négy elkülöníthető részre tagolódik: a falui, a hegyi, az erdősori és a nagyszentpáli részre. A Sokoró lábánál elhelyezkedő szőlőhegy a Felpéci út melletti házaival a dombvidék más helyein is megfigyelhető hosszan elnyúló egyutcás képet mutat. Győrszemere Árpád-kori település, első írásos említése 1213-ra tehető. 1250-ben már bizonyíthatóan a Szemere nembeliek tulajdona. Feltehetőleg nevét is e családtól kapta. Katolikus temploma 1749-ben, református temploma 1786-ban, evangélikus temploma 1807-ben, a nagyszentpáli kápolna 1863-ban épült. A Szent Vendel-képoszlop 1829-ben épült. ( www.gyorszemere.hu )

Győrújbarát

Győrtől mintegy 8 kilométernyire fekszik. Lakóinak száma meghaladja az 5 ezer főt. Első írásos említése az 1200-as évekből származik. A középkorban királyi szőlőművelők és besenyők lakták. Napóleon innen, a Kilátó-dombról irányította 1809-ben a kismegyeri csatát. A mai Győrújbarát négy, korábban különálló településből egyesült. A település részei: Kisbarátfalu, Kisbaráthegy, Nagybarátfalu, Nagybaráthegy. Győr közelsége miatt folytonosan fejlődő, népesedő település. A község polgármesteri hivatala ad otthont a borvidék központi irodájának is. ( www.gyorujbarat.hu )

Kajárpéc

Kajárpéc Győrtől déli irányban, attól 25 km-re található a Sokorói-dombság lábánál, a megye déli határánál. Lakosainak száma közelíti a másfélezret. A falu területén már a római korban is éltek, amit számos lelet bizonyít. Kajár első írásos említése pedig 1037-ből való, amikor is Szent István a bakonybéli apátságnak ajándékozta. Pécet 1237-1240 között említik először oklevelek. A mai község Kajár és Kispéc települések egyesítéséből, 1950-ben jött létre. A festői dombok lábánál húzódó falu csendes, nyugalmas. A borászat a falu egyik jellegzetessége, a település nyugati bejáratánál egy többnyire nádfedeles pincékből álló, műemléki védettség alatt álló pincesor máig őrzi a régmúlt hagyományait. ( www.kajarpec.hu )

Ménfőcsanak

Ménfőcsanak Győr egyik elővárosa, a megyeszékhely dél-nyugati peremén, az M1-es autópálya mellett, közvetlen csatlakozási lehetőséggel. 1934-ben három falu (Csanakfalu, Csanakhegy, Ménfő) egyesítésével nagyközségi rangra emelkedett, majd 1971-ben lett Győr IX. kerülete. 1044-ben a település határában vívta a trónviszályt eldöntő csatáját Aba Sámuel és a Szent István király utódának Orseoló Péternek segítségére siető III. Henrik német császár (1044. július 5-én Aba Sámuel serege elveszítette a csatát). A település szülőtte Galgóczi Erzsébet, Kossuth-díjas írónő, akinek emlékére 1991-ben nyílt állandó kiállítás a XVII. században épült Bezerédj-kastélyban. ( www.menfocsanak.hu )

Nyalka

Győrtől 23 kilométerre fekvő község. Lakóinak száma csaknem félezer. Első írásos említése Szent István király 1001-es oklevelében olvasható, amikor a bencés rendnek adományozta. A szőlőművelők mellett a pannonhalmi apátságot kiszolgáló iparosok lakták a helységet. A község a török uralom után véglegesen visszakerül a bencés rend tulajdonába. A településen több, népi építészeti emlék, lakóház is látható, egy részük szépen felújított. A nép kultúra ápolása egyébként is fontos a faluban, hiszen tánccsoporttal és nép színjátszókkal is rendelkeznek. Viszonylagos "elzártsága" miatt, a csendet, a jó levegőt, a hamisítatlan falusias életmódot keresők számára ajánlott. ( www.nyalka.hu )

Nyúl

Nyúl több mint 4 ezer lakosú község Győrtől mintegy 6 kilométerre, déli irányban, a 82-es főút mellett. A bronzkor óta lakott hely, első írásos említése 1037-ban származik. A 25 km2-en elterülő község észak felé a Kisalföld lapályára tekint, dél-nyugaton pedig a Sokorói-halomvidék párhuzamos dombsoraira támaszkodik. A dombhátak (pl. a kilátóval megemelt Szent Pál-domb) remek körpanorámát kínálnak. Az erdőhatár alatti dombokon nagy múltú szőlőkultúra díszlik. A település talán legizgalmasabb látnivalója a Szurdik, amely Európa egyik legnagyobb víz vájta homokkő szurdokvölgye, amely 600 méter hosszú és magassága helyenként a 20-30 métert is eléri. A löszmélyutak falában hangulatos pincék sorakoznak. ( www.nyul.hu )

Pannonhalma

Pannonhalma Győr-Moson-Sopron megyében található, Győrtől 15 km-re. Pannonhalma az azonos nevű kistérség, benne 18 település irányítási központja. Neve 1965-ig Győrszentmárton volt. Legfőbb látványossága a 996-ban alapított, világörökség címmel bíró Bencés Főapátság. A XIX. században már járási székhely volt, fejlődő iparral (malmok, téglagyár, szeszfőzde). Pannonhalma 1970-ben kapott nagyközségi címet, majd 2000-ben városi rangot kapott. A történelmi borvidék hagyományaihoz méltóan 200 hektáron szőlőt termesztenek, valamint a kapacitáskihasználás miatt a környék jó minőségű szőlőjét is felvásárolják. A tárolókapacitás mintegy 30 ezer hl. ( www.pannonhalma.hu )

Pázmándfalu

A község Győrtől 15 km-re délkeletre a Sokorói-dombság északkeleti részén helyezkedik el. A település Szent István hívására a német lovagokkal érkező Pazman lovag birtoka volt. A török korban elpusztult falut református magyarok telepítették újra. A mai település Pázmándfalu és Pázmándhegy 1950-es egyesítésével jött létre. A szőlő és borkultúra nagy hagyományokkal rendelkezik, már a középkorban is sok szőlőművelő élt a faluban. Az új hegyközségi szabályozás bevezetése után pedig, 1995-ben, Pázmándfalu Győrsággal közösen hegybírót választott. ( www.pazmandfalu.hu )

Ravazd

A Győrt Veszprémmel összekötő 82. számú főút mentén, Győrtől 25 km-re található a csaknem 1300 lakost számláló település. Először egy 1002. évi pápai oklevél említi a település első, Szent Villebald püspöknek szentelt templomát, valamint egyik (ma Béla-kút néven ismert) forrását, mely a középkorban búcsújáróhely volt. A monda szerint Béla a tatárok elől menekülve e helyen pihent meg, s ivott a már említett forrás vizéből. Ravazdot egykoron szőlőművelők és kádárok lakták. Magántermelők ma is finom borokat készítenek az itt termő szőlőből. ( www.ravazd.hu )

Tényő

A másfélezer lakosú település Győrtől 18 kilométerre fekszik. Már egy 1200-as évek első feléből származó királyi összeírás említi. Lakói nagyrészt szőlősgazdák, illetve kádárok voltak. A borkultúra a későbbiekben is meghatározta fejlődését, az 1936-os párizsi világkiállításon aranyérmet nyert egy burgundi bora. Tényő északi részén található az egyik végpontja annak az erdőgazdasági aszfaltútnak, amely a Sokoró főgerincén végighaladva 270-280m magasságban kanyarog az erdőben, majd 13 km-rel délebbre, Ravazd területén végződik. A személygépkocsik forgalmát ugyan az erdőgazdaság nem engedélyezi, de a kerékpáros turisták számára ez a panoráma út remek kirándulást tesz lehetővé. Nem messze az aszfaltút tényői végétől található az Árpád-kút nevű forrás, amelyről a helyi legenda azt tartja, hogy Árpád vezér és kísérete 903-ban erre járván ivott a forrás vízéből. A településen a hagyományos népi építészet néhány szép emlékét is megtekinthetik a látogatók. Tájház: Kétsor u. 18. Látogatható: április 1-jétől, október 31-ig naponta, hétfő kivételével, 10-től 16 óráig. ( www.tenyo.hu )

Forrás : http://www.pannonhalmiborvidek.hu


	Borvidék Pannonhalmi borvidék története Az egyik első írásos emlékünk, a Szent Márton hegyén fekvő monostor (ma Pannonhalmi Főapátság) alapítólevele már egyértelműen utal a vidék borkészítési hagyományára, hiszen a tized alá eső termények között az elsőként említi a szőlőt. Egy apátsági összeírás alapján 1093-ban a szőlőművesek a vidék lakosságának 17 százalékát tették ki. Egy 1198-ban kelt esztergomi vámszabályzat ugyancsak említi a sokorói borokat, tehát a tájegység már abban az időben is komoly borkereskedelemmel bírt. A XIV századtól a XVIII. századig Európa legnagyobb bortermelője Magyarország volt. Egy 1600-as évek elejéről származó összeírás szerint az apátság kilenced, illetve tized utáni jövedelme 2100 akó bor volt – azaz a vidéken több mint 10 ezer akó bor termett, s voltak falvak, ahol egy-egy családra 100-120 akó termés jutott. Rendelkezünk egy 1712-ből származó, a Szent Márton hegyéhez tartozó szőlőbirtokok gazdáinak kiadott rendtartással is – így például büntetés járt annak, aki az uraság és a hegymester engedélye nélkül, korábban leszedte szőlőjét. A borvidéken tehát nagyon szabályozott termesztés folyt. Egy a Pannonhalmi-dombságra kiterjedő 1874-es felmérés adatai szerint 4694 kh szőlőt műveltek - a leírás szerint a legtöbbet (1340 kh) Ménfőn. Felpécen 1269, Nagy-Baráton 1094 kh-at jegyeztek. A filoxériavész (1875) a borvidéken 1500 kh. területet pusztított el, az összterület 30 százalékát, ami országos összehasonlításban nagyon jó arány. Ennek köszönhető, hogy a direkttermő fajták – az Othello kivételével – elterjedése nagyon csekély mértékű lett. A borvidéken élőknek alapvetően nem tetszettek ezek az új fajták, ezért nagy erőfeszítéseket tettek a filoxéria, majd az 1880-as években megjelent gombabetegség, a peronoszpóra legyőzésére. Folyamatos volt a tőkepótlás, de már alkalmazták a szénkénegezést, valamint a bordói levet is annak érdekében, hogy a régi fajtákat megőrizzék, a megszokott minőséget a piacon biztosítani tudják. Ennek ellenére a termőterület 1914-re 1000 kh-ra esett vissza. A II. világháború után elöregedtek a birtokok, majd a z 1959-ben végrehajtott tsz-esítés után a termőterületeket táblásították. Az akkori állami rendelet 14 borvidéket említ – köztük a pannonhalmit. A nagyüzemi telepítések 1963-ban, Pannonhalmán indultak meg. Elterjedt a Lenz-Moser-féle magasművelés. A nyolcvanas évek végén a borvidéken 958 hektáron folyt nagyüzemi és további 3-400 hektáron háztáji szőlőtermesztés. A rendszerváltás után alkotott, 1990-es FM-rendelet önálló borvidékké tette a tájegységet, amelyhez Écs, Felpéc, Győr-Ménfőcsanak, Győrság, Győrszemere, Győrújbarát, Kajárpéc, Nyalka, Nyúl, Pannonhalma, Pázmándfalu, Ravazd és Tényő települések I. és II. osztályú határrészeit sorolták. 1993 végéig a borvidék szőlő kataszteri felmérése is befejeződött. Abban az esztendőben 1080 hektár szőlőültetvény volt a borvidéken, ami 1998-ra 750 hektárra csökkent. 1997 októberében a hegyközségek nyilvántartása szerint 630 hektárnyi terület volt az ellenőrzésük alatt. A borvidéken akkor összesen 7 hegyközség működött – melyeknek Győrszemerén, Győrújbaráton, Nyúlon, Pannonhalmán, Pázmándfalun, Tényőn és Kajárpécen voltak a központjaik. Ez a felosztás egészen 2008-ig állt fenn. A borvidék geológiája, talaja, éghajlata A borvidék Győr-Moson-Sopron megye déli részén helyezkedik el. A Bakonyhoz sorolják, de attól a Bernát-patak tektonikus völgye elválasztja. A pannóniai rétegekből a kéregmozgások hatására a Pannonhalmi-vonulat, a Ravazd-csanaki vonulat és a Sokoró kiemelkedett. Legmagasabb pontja - ami egyben az egész borvidéké is - a Nyúli-hegy 317 méter magas. A Pannonhalmi-vonulat (keleti vonulat) kiemelkedő magaslatokkal és közbeeső völgyekkel tarkított, különféle fekvésekben gazdag, hullámzó láncolat. A borvidék legjellemzőbb talajképző alapkőzete a lösz. A DK-ÉNY-i vonulatokat mély vízmosások szabdalják. A borvidék talajadottságai változatosak. Az alapkőzeteken barna erdőtalajok, illetve kisebb arányban barnaföldek alakultak ki. A borvidék klímája kedvező. Az évi középhőmérséklet 10 C°. A fényellátottság közepes, az évi napfénytartam 2000 óra körül alakul. Az évi csapadékösszeg sokéves adatok alapján 600-650 mm között várható. A csapadékeloszlás viszonylag szerencsésnek mondható. A borvidék települései: Écs A Győrtől 16 kilométerre fekvő települést több mint 1700-an lakják. Első írásos említése Esu, Echu néven 1172-ből való. Szőlősök és győri várnépek lakhelye volt. A középkorban a pálosok, a johanniták rendje, majd a győri székeskáptalan birtokolta. Az 1809-es francia hadjárat nyomait máig őrzik a dézsmapince falába vésett feliratok. A mai Écs Nagyécsfalu és Nagyécshegy egyesítésével alakult meg 1936-ban. A település utcái a dombos részen a járhatóságnak megfelelően a horgasokat követik: ennek megfelelően zegzugosak és szűkek. Écs szőlőtermesztési, feldolgozási hagyományai közel ezer éves múltra tekintenek vissza. A környező településekhez hasonlóan ez a terület is a bencések szőlőtermő területe volt. Szőlőművelő kultúrája máig fennmaradt. ( www.ecsfalu.hu ) Felpéc Felpéc Győr-Moson-Sopron megye déli részén, Győrtől 21 km-re, délnyugati irányban fekszik, két középtáj: a Sokorói-dombság és a Marcal-medence találkozásánál. A középkori részletekkel is rendelkező evangélikus műemléktemplomát 1620-ban építették, majd barokk stílusban 1776-77-ben építették át. A római katolikus barokk templom 1752-ben épült. Védett természeti látnivalója a falutól északra fekvő homokdűnéken található ősborókás. A 7 hektáros terület a Fertő-Hansági Nemzeti Park része. A község fölött magasodó szőlődombon régi és újabb keletű pincéket, présházakat találunk, közöttük az 1817-ben épült Nádas Pincét. Felpécen nagy hagyománya van a borkészítésnek: szinte minden felpéci lakosnak van saját borospincéje és ízletes saját bora. ( www.felpec.hu ) Győrság Győrtől 16 kilométernyire, dél-keleti irányban fekvő település. A falu felszíne rendkívül változatos, északon a sík területek, míg a déli részen a dombok és völgyek váltakozása teszi látványossá a település arculatát. Győrság első írásos említése egy 1153-ból ránk maradt oklevélen található. A korabeli emlékekben többféleképpen említik a települést, pl.: Kis-Ság, Villa-Ság. A település a Győr előnevet 1908-ban kapta. 1950-től egészen 1973-ig, mint önálló közigazgatási egység működött, majd Töltéstava községgel egyesítették. A közös tanács a falu kérésére a rendszerváltás előtt, 1989. december 31-én szűnt meg. Győrság így 1990. január 1-jétől ismét önálló közigazgatási egységként létezik. A falu címere által is hirdetett tradicionális szőlőkultúra bizonyítéka, a homokkőbe vájt Uraság-hegyi pincesor és a Kiáltó-hegyi pincesor. ( www.gyorsag.hu ) Győrszemere Győrszemere a 83-as számú főút mentén, Győrtől 15 km-re fekszik. Lakóinak száma meghaladja a háromezer főt. A község településszerkezeti szempontból négy elkülöníthető részre tagolódik: a falui, a hegyi, az erdősori és a nagyszentpáli részre. A Sokoró lábánál elhelyezkedő szőlőhegy a Felpéci út melletti házaival a dombvidék más helyein is megfigyelhető hosszan elnyúló egyutcás képet mutat. Győrszemere Árpád-kori település, első írásos említése 1213-ra tehető. 1250-ben már bizonyíthatóan a Szemere nembeliek tulajdona. Feltehetőleg nevét is e családtól kapta. Katolikus temploma 1749-ben, református temploma 1786-ban, evangélikus temploma 1807-ben, a nagyszentpáli kápolna 1863-ban épült. A Szent Vendel-képoszlop 1829-ben épült. ( www.gyorszemere.hu ) Győrújbarát Győrtől mintegy 8 kilométernyire fekszik. Lakóinak száma meghaladja az 5 ezer főt. Első írásos említése az 1200-as évekből származik. A középkorban királyi szőlőművelők és besenyők lakták. Napóleon innen, a Kilátó-dombról irányította 1809-ben a kismegyeri csatát. A mai Győrújbarát négy, korábban különálló településből egyesült. A település részei: Kisbarátfalu, Kisbaráthegy, Nagybarátfalu, Nagybaráthegy. Győr közelsége miatt folytonosan fejlődő, népesedő település. A község polgármesteri hivatala ad otthont a borvidék központi irodájának is. ( www.gyorujbarat.hu ) Kajárpéc Kajárpéc Győrtől déli irányban, attól 25 km-re található a Sokorói-dombság lábánál, a megye déli határánál. Lakosainak száma közelíti a másfélezret. A falu területén már a római korban is éltek, amit számos lelet bizonyít. Kajár első írásos említése pedig 1037-ből való, amikor is Szent István a bakonybéli apátságnak ajándékozta. Pécet 1237-1240 között említik először oklevelek. A mai község Kajár és Kispéc települések egyesítéséből, 1950-ben jött létre. A festői dombok lábánál húzódó falu csendes, nyugalmas. A borászat a falu egyik jellegzetessége, a település nyugati bejáratánál egy többnyire nádfedeles pincékből álló, műemléki védettség alatt álló pincesor máig őrzi a régmúlt hagyományait. ( www.kajarpec.hu ) Ménfőcsanak Ménfőcsanak Győr egyik elővárosa, a megyeszékhely dél-nyugati peremén, az M1-es autópálya mellett, közvetlen csatlakozási lehetőséggel. 1934-ben három falu (Csanakfalu, Csanakhegy, Ménfő) egyesítésével nagyközségi rangra emelkedett, majd 1971-ben lett Győr IX. kerülete. 1044-ben a település határában vívta a trónviszályt eldöntő csatáját Aba Sámuel és a Szent István király utódának Orseoló Péternek segítségére siető III. Henrik német császár (1044. július 5-én Aba Sámuel serege elveszítette a csatát). A település szülőtte Galgóczi Erzsébet, Kossuth-díjas írónő, akinek emlékére 1991-ben nyílt állandó kiállítás a XVII. században épült Bezerédj-kastélyban. ( www.menfocsanak.hu ) Nyalka Győrtől 23 kilométerre fekvő község. Lakóinak száma csaknem félezer. Első írásos említése Szent István király 1001-es oklevelében olvasható, amikor a bencés rendnek adományozta. A szőlőművelők mellett a pannonhalmi apátságot kiszolgáló iparosok lakták a helységet. A község a török uralom után véglegesen visszakerül a bencés rend tulajdonába. A településen több, népi építészeti emlék, lakóház is látható, egy részük szépen felújított. A nép kultúra ápolása egyébként is fontos a faluban, hiszen tánccsoporttal és nép színjátszókkal is rendelkeznek. Viszonylagos "elzártsága" miatt, a csendet, a jó levegőt, a hamisítatlan falusias életmódot keresők számára ajánlott. ( www.nyalka.hu ) Nyúl Nyúl több mint 4 ezer lakosú község Győrtől mintegy 6 kilométerre, déli irányban, a 82-es főút mellett. A bronzkor óta lakott hely, első írásos említése 1037-ban származik. A 25 km2-en elterülő község észak felé a Kisalföld lapályára tekint, dél-nyugaton pedig a Sokorói-halomvidék párhuzamos dombsoraira támaszkodik. A dombhátak (pl. a kilátóval megemelt Szent Pál-domb) remek körpanorámát kínálnak. Az erdőhatár alatti dombokon nagy múltú szőlőkultúra díszlik. A település talán legizgalmasabb látnivalója a Szurdik, amely Európa egyik legnagyobb víz vájta homokkő szurdokvölgye, amely 600 méter hosszú és magassága helyenként a 20-30 métert is eléri. A löszmélyutak falában hangulatos pincék sorakoznak. ( www.nyul.hu ) Pannonhalma Pannonhalma Győr-Moson-Sopron megyében található, Győrtől 15 km-re. Pannonhalma az azonos nevű kistérség, benne 18 település irányítási központja. Neve 1965-ig Győrszentmárton volt. Legfőbb látványossága a 996-ban alapított, világörökség címmel bíró Bencés Főapátság. A XIX. században már járási székhely volt, fejlődő iparral (malmok, téglagyár, szeszfőzde). Pannonhalma 1970-ben kapott nagyközségi címet, majd 2000-ben városi rangot kapott. A történelmi borvidék hagyományaihoz méltóan 200 hektáron szőlőt termesztenek, valamint a kapacitáskihasználás miatt a környék jó minőségű szőlőjét is felvásárolják. A tárolókapacitás mintegy 30 ezer hl. ( www.pannonhalma.hu ) Pázmándfalu A község Győrtől 15 km-re délkeletre a Sokorói-dombság északkeleti részén helyezkedik el. A település Szent István hívására a német lovagokkal érkező Pazman lovag birtoka volt. A török korban elpusztult falut református magyarok telepítették újra. A mai település Pázmándfalu és Pázmándhegy 1950-es egyesítésével jött létre. A szőlő és borkultúra nagy hagyományokkal rendelkezik, már a középkorban is sok szőlőművelő élt a faluban. Az új hegyközségi szabályozás bevezetése után pedig, 1995-ben, Pázmándfalu Győrsággal közösen hegybírót választott. ( www.pazmandfalu.hu ) Ravazd A Győrt Veszprémmel összekötő 82. számú főút mentén, Győrtől 25 km-re található a csaknem 1300 lakost számláló település. Először egy 1002. évi pápai oklevél említi a település első, Szent Villebald püspöknek szentelt templomát, valamint egyik (ma Béla-kút néven ismert) forrását, mely a középkorban búcsújáróhely volt. A monda szerint Béla a tatárok elől menekülve e helyen pihent meg, s ivott a már említett forrás vizéből. Ravazdot egykoron szőlőművelők és kádárok lakták. Magántermelők ma is finom borokat készítenek az itt termő szőlőből. ( www.ravazd.hu ) Tényő A másfélezer lakosú település Győrtől 18 kilométerre fekszik. Már egy 1200-as évek első feléből származó királyi összeírás említi. Lakói nagyrészt szőlősgazdák, illetve kádárok voltak. A borkultúra a későbbiekben is meghatározta fejlődését, az 1936-os párizsi világkiállításon aranyérmet nyert egy burgundi bora. Tényő északi részén található az egyik végpontja annak az erdőgazdasági aszfaltútnak, amely a Sokoró főgerincén végighaladva 270-280m magasságban kanyarog az erdőben, majd 13 km-rel délebbre, Ravazd területén végződik. A személygépkocsik forgalmát ugyan az erdőgazdaság nem engedélyezi, de a kerékpáros turisták számára ez a panoráma út remek kirándulást tesz lehetővé. Nem messze az aszfaltút tényői végétől található az Árpád-kút nevű forrás, amelyről a helyi legenda azt tartja, hogy Árpád vezér és kísérete 903-ban erre járván ivott a forrás vízéből. A településen a hagyományos népi építészet néhány szép emlékét is megtekinthetik a látogatók. Tájház: Kétsor u. 18. Látogatható: április 1-jétől, október 31-ig naponta, hétfő kivételével, 10-től 16 óráig. ( www.tenyo.hu ) Forrás : http://www.pannonhalmiborvidek.hu